Egy régi ismerősöm azzal keresett meg, hogy gyanúsítottként idézték egy hamis vád miatt indult eljárásban a rendőrségre és szeretné, ha ott lennék vele a kihallgatásán és úgy egyáltalán, a védője lennék az eljárásban. A rendőrségen a következők derültek ki. COVID idején összetűzésbe keveredtek az egyik szomszédjukkal a panelházban, ahol laknak, ugyanis az ügyfelem a fertőzésveszély miatt az előírásoknak megfelelően kinyitotta az ablakokat a folyosón, ami azonban a szomszédnak nem tetszett, mert tél volt. Emiatt többször összeszólalkoztak, egy esetben pedig a szomszéd bántalmazta is az ügyfelet, mégpedig úgy, hogy olyan erősen ragadta meg a jobb felkarját egy rövid, lépcsőházi veszekedés során, hogy az utána bekékült. Emiatt az ügyfelem – nem derült ki eddig, de egy negyvenes nő – feljelentette a szomszédot, egy hetven körüli férfit. A rendőrség eljárást is indított, majd megszüntette, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló (a rendszeres nyomozásmegszüntetésről majd fogok még írni), de szerencsére az ügyészség észlelte, hogy de, van látnivaló, úgyhogy a rendőrség nyomozott tovább. Beszerezték az esetről készült kamerafelvételt és meghallgatták az ügyfelemet, az esetnél jelen lévő édesanyját, az ideges szomszédot és egy másik, időközben a helyszínre érkező szomszédot is. Nagyjából fél évvel az eset után. Mindenki elmondta, amire emlékezett, majd a kamerafelvételt megtekintve a rendőrök úgy ítélték meg, hogy az ügyfelem nem mond igazat, ugyanis azon nem látszott olyan, hogy a szomszéd hozzáért volna az ügyfelemhez, következésképp meg se szoríthatta a karját, tehát nem bántalmazta. Ebből pedig arra jutottak a rendőrök, hogy akkor az ügyfelem (jogász, kétféle szakjogászi végzettséget is szerzett, magasan kvalifikált, nagyon rendes, okos, kedves nő) nyilvánvalóan hazudik. Ezért hamis vád miatt eljárást indítottak ellene, emiatt kerültünk a rendőrségre és ezt hallgattuk meg a kihallgatáskor, egyszerűsített verzióban, gyanúsítás formájában. Természetesen mindketten nagy szemeket meresztettünk, majd az ügyfelem nem tett vallomást, viszont kikértem az iratokat, köztük a kamerafelvételt is. Megnéztem, tényleg nem nyúlt az ügyfélhez a szomszéd. Hmm, ez így nem jó. Megnéztem még egyszer, ugyanaz. Valami nem stimmel, nem ilyennek ismerem az ügyfelemet. Na nézzük csak meg még egyszer! És ekkor derült ki, mi történt.
Az ügyfelem és a szomszéd a lépcsőház bejáratánál szólalkoztak össze, a szomszéd éppen kifelé tartott a bejárati ajtón, míg az ügyfelem már pont bent volt. A konfliktus hatására a szomszéd vissza akart menni a lépcsőházba, amit az ügyfél – alighanem önvédelmi szándékból – nem engedett. A szomszéd kívülről nyomta befelé az ajtót, az ügyfél pedig bentről kifelé. Végül az ajtó becsukódott az ügyfelem elengedte azt és elfordult. Ezt látva viszont a szomszéd jó erősen bevágta az ajtót úgy, hogy az azon lévő vízszintes korlát az ügyfelemet a jobb felkarján találta el, kibillentve őt az egyensúlyából. Ezután a szomszéd bejött a lépcsőházba és közeledett az ügyfél felé. Ekkor ért oda a másik szomszéd, aki a két fél közé állt, további konfliktus nem volt. A szomszéd tehát bántalmazta az ügyfelemet, csak éppen nem úgy, ahogy ő arra emlékezett, ennyi történt. Ha a rendőrök rendesen megnézték volna azt a felvételt, akkor ez számukra is kiderülhetett volna.
Készítettünk tehát ebből a felvételből egy lassított-nagyított verziót, hogy megkönnyítsük a rendőrök dolgát, majd írtam egy részletes beadványt, másodpercre megjelölve, hogy mikor mi történik a felvételen, leírva, hogy valóban volt bántalmazás, csak éppen mind az ügyfél, mind az édesanyja rosszul emlékeztek rá, következésképp nem történt hamis vád, az eljárást meg kell szüntetni, egyúttal a szomszéddal szemben megszüntetett eljárást folytatni kell, hiszen bántalmazta az ügyfelemet.
Megbeszéltem a rendőrrel, hogy ezt is és a videót is beküldöm neki és majd dönt. Pár hét múlva hívtam, kiderült, hogy a videót nem nézte meg, de nem is érdekli, az eredeti videó szerinte a bizonyíték, nem az, amit én manipuláltam, a beadványomra semmiben nem reagált. Később az is kiderült, hogy az egész aktát elküldte a rendőrünk az ügyészségre. Gondoltam, hogy akkor minden rendben, az ügyészségen elolvassák a beadványomat és megszüntetik az eljárást, ha már a rendőrség erre nem volt képes.
Pár hónappal később megjött a büntetővégzés a bíróságtól, miszerint az ügyfelemet hamis vád miatt bűnösnek találták. (Büntetővégzést akkor bocsát ki a bíróság, ha az ügy egyszerű megítélésű és iratok alapján is eldönthető, valamint nem nagyon súlyos a bűncselekmény.) Az ügyfelem – érthetően – kissé ideges volt, én meg csak pislogtam, hogy ezosztigen. Nyolc napunk volt tárgyalást kérni, úgyhogy szépen megírtam a bíróságnak is nagyjából ugyanazt, amit a rendőrségnek, mellékeltem a „manipulált” videót is, sőt, még külön képeket is kimásoltam belőle. A tárgyaláson a bírónő felolvasta a beadványomat, majd megnéztük a videót. Az ügyésznek mind a beadvány, mind a videó teljes újdonság volt. Pedig benne volt az anyagban, neki is látnia kellett volna. A bíró ezt követően az ügyész kérésére szünet rendelt el, ez lehetőséget biztosított az ügyésznek arra, hogy felhívja a főnökét és megbeszéljék, mi legyen. Mind arra számítottunk, hogy ejteni fogja a vádat. De nem. Módosította hamis vád helyett hamis tanúzásra a bíró sűrű fejcsóválása közepette. Majd további másfél hónap múlva megjött az irat arról, hogy az ügyészség ejtette a vádat, a bíróság pedig megszüntette az eljárást.
Tehát nem volt elég, hogy a rendőrségnek nem sikerült rendesen megtekintenie azt a nyomorult videót az első eljárásban, még a másodikban sem sikerült, de még akkor sem, amikor részletesen leírtam, hogy mi látható rajta. De ez még mind semmi, hiszen az ügyészségen sem nézte meg senki és nem is olvasta el senki a beadványomat. De még ez is mind semmi, ugyanis a büntetővégzést meghozó bíró sem olvasta el a beadványomat és nem is nézte meg a videót. Mindezért az ügyfelemnek kellett nemcsak rendőrségre, de bíróságra is járnia és ügyvédet fizetnie. Az ügy szereplőinek életéből az egész fejenként elvett 4-10 órát, teljesen, de teljesen fölöslegesen, amit mással is tölthettek volna, ráadásul az idegbeteg szomszéd ellen indult, majd megszüntetett eljárást a mai napig nem folytatta a rendőrség, hiába írtam erre vonatkozó beadványokat.
Hogy mi ebből a tanulság? Leginkább az, hogy mennyire rettenetesen rosszul működik az igazságszolgáltatás, hogy senki nem képes arra, hogy a már valamilyen vágányon (ami rendszerint a „bűnös”) megindult eljárásban a legminimálisabbnál több figyelmet fordítson a részletekre. Ha én nem lettem volna, ha nem nézem meg alaposan azt a felvételt, akkor simán elítélték volna az ügyfelemet valami olyanért, amit el se követett. Rosszul emlékezni valamire ugyanis nem bűncselekmény. De az is tanulság, hogy az emlékezetünk mennyire megbízhatatlan, ugyanis mind az ügyfelem, mind az anyukája úgy emlékeztek, hogy a szomszéd megszorította az ügyfelem karját, pedig nem. További tanulság ebből következően, hogy a tanúvallomások is nagyon megbízhatatlanok, még akkor is, ha többen ugyanazt mondják. És végül még további tanulság, hogy a jogalkalmazóknak (rendőrség, ügyészség, bíróság) ezt tudomásul kellene venniük és nem lenne szabad annyira a tanúvallomásokra hagyatkozniuk egy ügy eldöntése során, amennyire teszik.
