Az igazságszolgáltatás válsága és a bírók demonstrációja
Szinte napra pontosan egy éve írtam arról, hogy az igazságszolgáltatás a működőképessége határán evickél és a bírók arra kérték a kormányt, hogy növelje az adminisztratív dolgozók fizetését. Azóta a helyzet csak rosszabb lett, olyannyira, hogy a Magyar Bírók Egyesülete február 22-ére demonstrációt szervezett az igazságszolgáltatás függetlenségét és az igazságügyi alkalmazottak fizetésemelését követelve. (Amin a propaganda szerint nem voltak kint bírók, de az erről szóló tudósításban még szerepelt is bíró, de mindegy is.)
Bayer Zsolt „jogi tanácsa”
Erre válaszul nemzetünk legnagyobb jogvédője, Az Ötös Számú Párttagkönyv Tulajdonosa, az Orbán-rendszer Alfred Rosenbergje ezt bírta megírni tanácsként: „azon egyszerű oknál fogva, hogy február 22-e után bármelyikünknek, kormánypárti politikusnak, újságírónak, celebnek, közszereplőnek bármilyen peres ügye akad, s a tüntetésen jelenlévő valamelyik bíró tárgyalja az ügyünket, akkor haladéktalanul elfogultság miatt kell panaszt tennünk, és mindaddig nem kell – sőt! tilos! – megjelennünk egyetlen egy tárgyaláson is, ameddig le nem cserélik egy olyan bíróra, aki nem tüntetett.” Azóta ki is listázott 2, azaz kettő, mondom kettő bírót, hogy majd velük nem szabad együttműködni. Mint kiderült, az egyikük nyomozási (pl. letartóztatásokról dönt), a másikuk büntetésvégrehajtási bíró.
Úgyhogy – ügyvéd lévén – összegyűjtöttem, mire számíthat, aki megfogadja legújabb kollégánk, doktor Bayer ügyvédúr tanácsát.
Mit mond a jog az elfogultsági kifogásról?
Először is fontos leszögezni, hogy az elfogultsági kifogást komolyan kell venni, valóban létezik, hogy egy bíró elfogult valamely ügyben, nemrég pl. a Hableány-ügyben a másodfok erre hivatkozással helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet. Ha tehát valóban elfogult a bíró, akkor érdemes lehet elfogultsági kifogást bejelenteni, ugyanakkor ez nem csodafegyver, ahogy azt láthattuk Portik Tamás ügyében is (Portik fia kávéval öntötte le az eljáró bírót, majd erre hivatkozással jelentett be Portik – sikertelen – elfogultsági kifogást).
Na és akkor most képzeljük el azt a helyzetet, hogy az elfogultsági kifogásról döntő bíró azt olvassa a kifogás indokában, hogy a benyújtó szerint az ügyében ítélkező bíró azért elfogult vele szemben, mert részt vett azon a tüntetésen, amin a bírók az igazságszolgáltatás függetlenségéért és magasabb fizetésért demonstráltak! Lesz olyan bíró, aki azt fogja mondani, hogy „Igen, emiatt elfogult vagyok”, vagy olyan, aki azt mondja majd a bírótársára (hiszen ezekről a kifogásokról is bírók döntenek), hogy „Valóban, ez a bíró elfogult a kormánypárti megmondóemberrel szemben, mert kint volt a tüntin.”? Mondjuk úgy, hogy nagyon csodálkoznék, ha lenne.
Mi történik, ha valaki nem jelenik meg a tárgyaláson?
De menjünk tovább! Tehát a fideathes politikus, celeb, vagy egy megafosos alsókenő akárki bírósági eljárásba keveredik, mert mondjuk (bár ez természetesen elképzelhetetlen) valamilyen korrupciós jellegű ügy vádlottja. Bejelenti az elfogultsági kifogást és addig nem hajlandó részt venni az eljárásban, amíg másik bíróhoz nem kerül az ügye. Namost ha így jár el, akkor bizony le fogják tartóztatni, ugyanis vádlottként – hacsak annak rendje és módja szerint le nem mond a tárgyaláson való jelenlét jogáról – ott kell lennie a tárgyaláson. Ha nincs ott, akkor elfogatóparancs, előállítás, végső soron letartóztatás lesz a jussa azért, hogy biztosítva legyen a jelenléte.
De mi van, ha polgári perben nem jelenik meg? Ez egyszerűbb. Ha felperes, akkor a bíróság egyszerűen megszünteti a pert (hacsak a jogi képviselője nincs jelen). Ha alperes, akkor pedig ún. bírósági meghagyást fog a bíróság kibocsátani, ami azt jelenti, hogy mindenben a keresetlevélnek megfelelően fog dönteni. Ha tehát valaki követel a fideathes celebtől – mondjuk – ötmillió forintot, de a celeb nem megy el a tárgyalására, nem ad be semmit és nem működik együtt, mert szerinte a bíró elfogult, akkor bizony ötmillió forintja fogja bánni.
Ugyanez igaz közigazgatási perben. Mondjuk Deák Dániel kapcsán a kormányhivatal hoz egy olyan határozatot, ami Dánielünknek nem tetszik. Egy olyan bíróhoz kerül az ügye, aki demonstrált, ezért a jó Dániel nem hajlandó elmenni az első tárgyalásra azt követően se, hogy döntés születik az általa bejelentett elfogultsági kifogás ügyében és kiderül, hogy a bíró nem elfogult. A bíró ekkor nem tehet mást, mint hogy megszünteti a pert, hiszen a felperes nem jelent meg és nem is mentette ki magát. Dániel tehát bukta a pert.
A tanulság: kinek érdemes megfogadnia ezt a tanácsot?
Szóval ha fideathes politikus, celeb, „üzletember”, „újságíró” vagy, akkor azt tanácsolom, hogy fogadd meg Bayer Zsolt tanácsát és ne működj együtt a bírósággal, ne jelenj meg a tárgyalásokon. Ha nem ezek közé tartozol, akkor ne fogadd meg Az Ötös Számú Párttagkönyv Tulajdonosának tanácsát és jelenj meg akkor is, ha esetleg úgy gondolod, hogy elfogult veled szemben az eljáró bíró és benyújtottál egy elfogultsági kifogást.
A bírói függetlenség valódi tétje
Végül: nemzetünk legnagyobb jogvédője a fentiekkel mégiscsak azt bizonyítja, hogy igenis szükség volt arra a demonstrációra. Hiszen ha az Orbán-rendszer Alfred Rosenbergje odáig merészkedik, hogy bírókat fenyeget, továbbá a Kúria elnöke, a posztjára teljesen alkalmatlan, szervilis exügyész szerint a bíróknak a tárgyalóteremben a helye, azaz még azt is el akarja vitatni, hogy joguk van demonstrálni, akkor tényleg van mitől félteni az igazságszolgáltatás függetlenségét.
