A letartóztatás talán az egyik legrosszabb dolog, ami történhet az emberrel a büntetőeljárás alatt. Iszonyatosan megterhelő mindenki számára, hiszen a letartóztatással az állam elvonja a terhelt szabadságát, és lényegében fegyházi körülmények között tartja hónapokig, nem ritkán akár évekig is, emellett a letartóztatott családját is óriási kihívások elé állítja.

Letartóztatás kapcsán az alábbiakat végzem:

  • a lehető legrövidebb időn belül felveszem védencemmel a kapcsolatot és rendszeresen látogatom
  • jelen vagyok a letartóztatás elrendeléséről (vagy annak meghosszabbításáról) döntő ülésen és ott felszólalok
  • védencemmel egyeztetve beadványokat intézek a bírósághoz, melyekben mind a hazai, mind pedig a strasbourgi bírósági gyakorlatra utalva igyekszem elérni a letartóztatás megszüntetését, enyhébb kényszerintézkedés elrendelését
  • fellebbezek a védencem számára negatív döntés ellen (hacsak ügyfelem nem tiltja meg)
  • amennyiben olyanok az ügy körülményei, úgy a letartóztatás megszüntetését követően a strasbourgi bírósághoz fordulok

A letartóztatás nem (lehet) előrehozott büntetés. A célja a jogszabály szerint az, hogy megelőzze, hogy a letartóztatott személy újabb bűncselekményt kövessen el, vagy hogy a nyomozást ne tudja akadályozni a tanúk, vagy egyéb személyek esetleges befolyásolásával, valamint hogy ne tudja kivonni magát az eljárás alól. Alkalmazása csak akkor lehet indokolt, ha az elérni kívánt cél enyhébb kényszerintézkedéssel nem érhető el.

Kérdése van? Írjon bizalommal!